Azt hiszem, minden embernek van legalább egy vicces története az alkohollal. Néha mindannyian kirúgunk a hámból, és ahogy a mondás tartja, a legjobb jó történet nem úgy kezdődik, hogy megittam egy pohár tejet…
Ez a posztom azonban nem lesz sajnos vicces, mert nagyon gyakran az alkohollal való viszonya az embereknek egyáltalán nem vicces, főleg nem hazánkban, ahol szerintem különösen ijesztő, mennyi alkoholista van. Nálunk is van érintett, a nagybátyám évekig küzdött a függőségével. Végül apám, akinek a testvére, leült beszélgetni a családdal, és akkor határozták el, hogy keresnek egy jó magán rehabilitációs intézetet, amely a segítségünkre lehet ezzel a problémával.
Némi keresgélés után a Felépülőkre találtak rá, és miután sikerült konzultálni velük, a szakemberek segítségével a nagybátyám sikerült rábeszélni arra, hogy csatlakozzon a 28 napos programjukhoz. A nagybátyám most már jó pár hónapja teljesen tiszta, sikerült felépülnie, és ezt ennek a magán rehabilitációs intézetnek köszönhetjük, meg persze az ő kitartásának.
Sokaknak meséltem el ezt a történetet, és elég gyakran kaptam azt a választ, hogy egy igazán kitartó, erős jellemű embernek magán rehabilitációs intézet nélkül is menni fog a leszokás. Nos, ebben valamennyire egyetértek, de azért valljuk be, az ilyen emberek viszonylag ritkán lesznek függők… Szerintem egyáltalán nem kéne elítélni valakit, mert segítségre volt szüksége, hiszen a lázas betegnek sem mondjuk azt, hogy nem kell bevenni a gyógyszert, az erős ember meggyógyul anélkül is.
Nekem, amikor valaki vicces berúgós történetet mesél el, mindig a nagybátyám jut eszembe, és hogy ezek a történetek belsős nézőpontból nem mindig olyan tréfásak sajnos.