Ezt a jelenetet sosem fogom elfelejteni. Most elmesélem a legelejétől, úgy mindenki érteni fogja. A férjemmel vettünk nemrég a város külső kerületében egy kertes házat, aminek egyébként nagyon nagy kertje van, olyannyira, hogy a kert hátsó részében van egy nagyon kicsi házikó. Amikor megvettük, még nem tudtuk, hogy mire használjuk, de azóta már ezt is kitaláltuk.
Van két kislányunk, az egyik, Bianka, 6 éves, Laura pedig 4. Imádnak rajzolni, festeni, alkotni. Ezeket a rajzokat és festményeket, illetve régi emlékeket mind megtartottuk, eldobozoltuk őket, bár tudtuk, hogy ha ezt tovább folytatjuk, már nem fogunk tudni hova pakolni és olyanok leszünk, mint a tévében a gyűjtögető családok. De úgy döntöttünk a férjemmel közösen, hogy egyelőre ezeket megtartjuk, hiszen a gyerekek mindig kérik, hogy ragasszuk ki a rajzokat a hűtőre meg hogy tartsuk meg a cuccokat. Mivel még kicsik, ezért nem akartunk nekik csalódást okozni.
Közben a dobozok csak gyűltek a garázsban, kiszortíroztuk a gyerekek régi ruháit, aztán a miénket is, hogy majd elajándékozzuk őket. Na, azóta is ott vannak a dobozok. És pontosan így gyülemlett fel egy csomó minden a házban nálunk.
Úgy voltunk vele, hogy a garázsban vannak, ott annyira nem zavarnak minket, de egyébként így is szem előtt vannak, és nem annyira jó, hogy ott vannak, de végül is annyira mégsem zavar..tudjátok, a szokásos pakolás egyik helyről a másikra az mindig megoldja a dolgokat. Viccet félreértve, eljött az a pont, amikor ezt a kavalkádot meg kellett szüntetni.
Az egyik délután a lányok kitalálták, hogy a kertben szeretnének biciklizni. Van hely, bár nem elegendő, de hát legalább kicsit mozognak, lefoglalják magukat, gondoltam. Persze ők egyből a kezükbe akarták venni az irányítást, és a garázsajtót kinyitni és egyedül kitolni a bicikliket. Ez nem jött össze, mert a nagyobb lányom, ahogy húzta ki a biciklijét a helyéről, leverte a dobozokat a szekrényről. Az volt a nagy szerencsénk, hogy a szekrény rögzítve volt a falhoz, így az nem ingott meg és nem okozott még nagyobb kárt.
Mondhatni időben értem oda, de igazából mégsem, mert addigra a dobozok már leestek a szekrényről, kiborult belőlük egy csomó cucc és a garázs úgy nézett ki, mint egy háborús terület. Mondanom sem kell, teljesen kiborultam elsőre, azt hittem, hogy ennél nagyobb baj is történt, de a kislányom csak azért sírt, mert galibát csinált. De hát nem nagy tragédia ez, szépen megvigasztaltuk, közbe próbáltuk összeszedni a cuccokat. Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy végre leülünk a gyerekekkel beszélni és elmagyarázzuk nekik, hogy nem tudunk minden képet és rajzot és játékot megtartani, mert nem tudjuk hol tárolni és amúgy is felesleges mindent tartogatni. Miközben beszélgettünk, a lányok nézegették a holmikat. A nagyobbik lányom pedig egyszer csak nagy nevetésben tört ki. Nevetve kérdezte, hogy a kezében lévő rajzokat ugye most azonnal kidobhatja, mert elég nevetségesek. Pár évvel ezelőtt rajzolta őket, most pedig saját magán nevetett, hogy például négy évesen milyen bénán rajzolt. Jót kacagott saját magán, majd azért utána megdicsérte magát, hogy bezzeg most már milyen szép művei vannak, milyen szépen rajzol. Ezen én is jót mosolyogtam, örültem, hogy nem lett ebből balhé, hogy a régi cuccokat ki akarjuk dobni. Ráadásul az, ahogy nevetett saját magán, nagyon vicces volt még nekünk is.
Eközben kiderült, hogy egyébként nagyon érdekli a rajzolás és úgy érzi, talán komolyabban is szeretne vele majd foglalkozni, ha idősebb lesz. Ki tudja, lehet, hogy aztán felnőtt korában majd hasonló körben fog dolgozni?
Mindenesetre ki kellett valamit találnunk a férjemmel, hogy mégis mit kezdünk a maradék cuccokkal, elvégre még így is van csomó minden, amit egyébként nem akarunk kidobni. Mert például csak időszakosan használjuk, netalántán szükség lesz rá a jövőben. De aztán arra is rájöttünk, hogy így a garázs még mindig túl van zsúfolva és nem akarunk még egyszer ilyen balesetet.
Arra a megoldásra jutottunk végül, hogy beszerzünk egy polcrendszert és az egész cuccost átcsoportosítjuk a kis házba, ami a kert végében van. Idáig úgysem használtuk semmire, így viszont lenne is értelme, hogy van. Felszabadulna egy csomó hely a garázsban, a bicikliket is kényelmesen tudnánk tárolni és attól a béna, öreg szekrénytől is megszabadulhatnánk.
Az interneten találtunk rá a Rackinglog Kft-re, ők pontosan ilyen polcrendszerekkel foglalkoznak. Amit megláttam a STATIKUS POLCRENDSZER | RackingLog polcrendszer feliratot, megakadt rajta a szemem és rögtön olvasni is kezdtem az oldalon található infókat.Ezek tulajdonképpen olyan soros polcrendszerek, amik raklapos tárolásra alkalmasak. És lehet őket fémből vagy műanyagból készült ládákhoz, tárolódobozokhoz használni, nekünk is végül ilyen műanyag dobozaink lettek, úgyhogy helyben voltunk. A használatuk nagyon egyszerű, és ami még jobb, hogy igazán strapabíróak. Az kell nekünk, gondoltam magamban.
Az oldalon aztán láttam felsorolva, hogy milyen szériájú polcrendszerek vannak náluk, de őszintén szólva, ez nekem sokat nem mondott. Alatta rögtön meg is találtam ezeknek az állványoknak a jellemzőit. Ezeket nagyszerűen lehet alakítani, nehéz dolgokat is elbírnak, lehet kül- és beltéren is használni.
Aztán olvastam még az oldalon, hogy ezek az elemek kialakítása több éves tapasztalattal készültek, készülnek, így sikerült nekik azt is megoldani, hogy az összeszerelés gyors legyen, a szerkezetük pedig elég stabil és teherbíró. Nem mellesleg megemlíteném azt is, hogy az ő termékeik TÜV és ISO tanúsítvánnyal is rendelkeznek. Először én sem tudtam, hogy ez mit jelent, de ha a gombra kattintottam ennél a résznél, akkor rögtön átvezetett arra a részre, ahol ez el van magyarázva. Tulajdonképpen a TÜV a biztonságot jelenti, míg az ISO azt, hogy környezetkímélőek ezek a termékek. Ami most már elég fontos szempont, bármit is vesz az ember. Igaz, van, aki még mindig nem törődik ezzel, de az most más téma. Mi törődünk ezzel, és ez jó pontnak számított.
Szóval miután mind a ketten a férjemmel átnéztük az oldalt, úgy döntöttük, kérünk tőlük egy árajánlatot, és megbeszélünk velük mindent. A dolog elég könnyedén ment, azóta már meg is vannak a dolgok, és kialakítottuk úgy a hátsó kis házat, hogy ez a polcrendszer ott van és azon tárolunk mindent, amire nem feltétlenül van minden nap szükségünk. Így most már a garázsban is kényelmesen elférünk, a gyerekek is megértették, hogy nincs értelme mindent megtartani. A ruháinkat is végre eladományoztuk. Szóval most már tényleg rend van nálunk, remélem, ez így is marad. Bár két gyerek mellett mindig nagy a felfordulás, de legalább nincs tele a garázs dobozokkal.