Eszembe jutott egy történet, ami igazából nagyon vicces így utólag, de amikor történt velem, egyáltalán nem így gondoltam.
A gumikat mindig szervizben cseréltetem le, mert se helyem, sem szerszámaim, sem pedig szakértelmem nincsen, hogy a gumiabroncs cserét egyedül oldjam meg otthon. Így volt ez a múltkor is, amikor nagy örömmel megjelentem a gumisnál, hogy végre eljött az ideje a téli gumik lecserélésének, itt a tavasz, de jó. Nem foglaltam időpontot, mert a honlapon azt írták, hogy nem szükséges, csak odamegyek és amikor sorra kerülök, foglalkoznak velem. Még sosem jártam ebben a szervizben, de szerencsém volt, mer csak egyvalaki várt előttem. Hamar sorra is kerültem, a kicsit mogorva szerelő neki is állt leszedni a téli gumikat az autómról. Én közben csak fél szemmel követtem a műveletet, mert a szerviz udvarán tébláboltam és telefonáltam. Egyszer csak azt láttam, hogy a szerelő leteszi a szerszámokat és komótosan becammog a műhely belsejébe.
Azt hittem, valami történt az autómmal, ezért gyorsan utána mentem, hogy mi a gond. Kiderült, hogy ebédidő van, minden nap egy órás ebédszünetet tartanak ilyenkor, úgyhogy vagy megvárom azt az egy órát, vagy elviszem az autómat így, félkészen és majd visszajövök máskor. Szóhoz sem jutottam a döbbenettől, először viccnek gondoltam az egészet. De nem, ott ültem egy órán keresztül a bácsi mellett, miközben ő jóízűen ette a birkapörköltet, majd kevesebb, mint húsz perc alatt befejezte a gumicserét. De legalább megkérdezte, kérek-e a pörköltből.